Szájüreg: a rágás során a táplálék darabolódni, emésztődni kezd és összekeveredik a nyállal, melyet a 3 pár nagy nyálmirigy termel. A nyálban lévő anyagok számos feladatot látnak el: biztosítják a táplálék síkosságát, védik a fogakat, amiláz enzimje megkezdi a táplálék bontását és antibakteriális hatású összetevői is vannak. A szájüregből a nyelés során a garatba kerül a táplálék, majd onnan a nyelőcsőbe.

Nyelőcső: összeköti a garatot a gyomorral. A nyelőcső két végén erősebb záróizomzat van, mely a nyeléskor ellazul, nyelési szünetben viszont zárva tart, hogy megakadályozza a táplálék és a nedvek visszaáramlását, a refluxot.

A gyomor feladata összetett:

• befogadja és tárolja a lenyelt táplálékot és folyadékot,
• a táplálékot tovább emészti és elkeveri az emésztő hatású gyomornedvvel,
• majd kis adagokban továbbítja azt a patkóbélbe.

A gyomor belső falát hámréteg borítja, melynek sejtjei termelik többek között a gyomornedvet és a benne lévő, emésztést segítő anyagokat. Ezek közül a legismertebb a sósav, melynek feladata a táplálék fehérjéinek kicsapása (denaturálása), ami után az étel könnyebben emészthetővé válik. Az erősen savas közeg elpusztítja a táplálékban lévő kórokozók nagy részét.

A gyomornedvben az emésztést segítő enzimek között vannak fehérje bontó enzimek (pepszin), melyek a savas közegben aktiválódnak, hatásuk fokozódik. És vannak zsírbontó enzimek (lipáz) is, továbbá a gyomornyálkahártya termel egy „intrinsic faktor” nevű anyagot, mely szükséges a táplálékban lévő B12-vitamin felszívódásához.

Patkóbél: a gyomor tartalma szakaszos ürülés során a vékonybél felső szakaszába, az alakjáról elnevezett patkóbélbe (más néven nyombélbe) kerül. Ide ürül az epehólyag tartalma és a hasnyálmirigy emésztő enzimjeit tartalmazó hasnyálmirigynedv is- tovább segítve a táplálék emésztését.

Epe, epehólyag, közös epevezeték: a májban a májsejtek választják ki az epét, mely a kivezető csatornán keresztül az epehólyagba kerül. Az epe összetett anyag: a benne lévő epesavas sóknak a táplálékban lévő zsír emésztésében van fontos szerepük. Az epe folyamatosan termelődik, és kerül be az epehólyagba, melynek átlagos térfogata 20-30 ml. Az epehólyag étkezés hatására összehúzódik, és tartalma az epehólyag-vezetéken, majd a közös epevezetéken keresztül ürül a patkóbélbe. Az epehólyag összehúzódásakor a hólyag nyaka és a patkóbélbe vezető nyílást záró körkörös izomzat ellazul, biztosítva az ürülést. Ha a működésbe zavar csúszik (pl. gyulladás, kő az epehólyagban vagy a közös epevezetékben), az összehúzódó epehólyagból nem tud a bél felé akadálytalanul ürülni az epe, és epegörcs keletkezik, bizonyos esetekben akár sárgaság is felléphet.

Hasnyálmirigy: szintén a patkóbél függelékes szerve, s amint neve is mutatja, mirigyes szerv, kb. 70-80 g tömegű. Feladata kettős: 1. A kb. 1-2 %-ot kitevő belső elválasztású rész sejtjei termelik az inzulint és a glukagont, melyek a szénhidrátháztartásban, végső soron a vércukorszint szabályozásában vesznek részt. A rendszer működészavarának a következménye a cukorbetegség. 2. A másik, külső elválasztású rész sejtjei nagyon fontos emésztőenzimeket termelnek, melyek a hasnyálmirigynedvbe kerülnek és a hasnyálmirigy-vezetéken keresztül a patkóbélbe ürülnek. Elengedhetetlenek a táplálék megfelelő mértékű és minőségű emésztéséhez.

Vékonybél: a tápanyag-felszívódás fő szerve. 3 fő szakasza van: a patkóbél, az éhbél és a csípőbél. Több méter hosszú. Belső felületét- és így a felszívódás területét- a bél felé kesztyűujjszerű kitüremkedések, a bélbolyhok igen jelentősen megnövelik. A vékonybél sejtjei termelik a bélnedvet, melyek feladata a béltartalom hígítása, de termelnek emésztő enzimeket is, melyek befejezik az emésztési folyamatot és lehetővé teszik a tápanyagok felszívódását. A tápanyagok felszívódása legnagyobb részt aktív transzporttal történik: a szervezet speciális vivőanyagokat termel, ezekhez kapcsolódnak a lebontott tápanyagok és így kerülnek felszívásra. Ez a folyamat igen energiaigényes.

Vastagbél: a gyomor-bélrendszer utolsó szakasza. Három alapvető működése van:

• nagy mennyiségű, kb. napi 1 l víz és elektrolit visszaszívása
• élettér biztosítása a bélbaktériumoknak, melyeknek igen fontos szerepe van az immunrendszer normális működésében, a vitamin (pl. B12) termelésben, illetve a kórokozó baktériumok és vírusok elleni küzdelemben
• a meg nem emésztett és fel nem szívódott béltartalom (azaz a széklet) tárolása és rendezett, alkalomszerű kiürítése.