Az emésztés folyamata

A tápcsatorna feladata a szervezet tápanyaggal és vízzel való ellátása. Az ételben lévő tápanyagok nagy része közvetlenül nem alkalmas a felszívásra, éppen ezért a bélcsatornán áthaladva az étel megemésztődik, és az összetevők nagy része kémiai és enzimatikus átalakuláson megy keresztül ahhoz, hogy felszívhatóvá váljon.

A táplálék továbbításában a tápcsatorna izomzata segít. Az emésztőműködések során az izomműködés nagy része akaratunktól függetlenül zajlik, az úgynevezett simaizmokkal.

A tápanyagok bontásában és felszívhatóvá tételében enzimek (fehérjemolekulák, melyek elősegítik és gyorsítják a folyamatokat) és számos egyéb anyag vesznek részt. A felszívódás során a bél üregéből a beleket belülről bélelő hámon keresztül az anyagok a bél hajszálereibe, majd a tápcsatorna nagyobb vénáiba és a májba kerülnek.

A tápcsatorna egyes részeiben zajló folyamatok

Szájüreg:a rágás során a táplálék darabolódni, emésztődni kezd és összekeveredik a nyállal, melyet a 3 pár nagy nyálmirigy termel. A nyálban lévő anyagok számos feladatot látnak el: biztosítják a táplálék síkosságát, védik a fogakat, amiláz enzimje megkezdi a táplálék bontását és antibakteriális hatású összetevői is vannak. A szájüregből a nyelés során a garatba kerül a táplálék, majd onnan a nyelőcsőbe.

 

Nyelőcső: összeköti a garatot a gyomorral. A nyelőcső két végén erősebb záróizomzat van, mely a nyeléskor ellazul, nyelési szünetben viszont zárva tart, hogy megakadályozza a táplálék és a nedvek visszaáramlását, a refluxot.

 

Gyomor: a gyomor feladata összetett:

• befogadja és tárolja a lenyelt táplálékot és folyadékot
• a táplálékot tovább emészti és elkeveri az emésztő hatású gyomornedvvel
• majd kis adagokban továbbítja azt a patkóbélbe

Itt termelődik a gyomornedv és a benne lévő, emésztést segítő anyagok, mint például

a SÓSAV: feladata a táplálék fehérjéinek kicsapása, ami után az étel könnyebben emészthetővé válik. Az erős savas közeg elpusztítja a táplálékban lévő kórokozók nagy részét.

a PEPSZIN: fehérjebontó enzim, mely a savas közegben aktiválódik

a LIPÁZ: zsírbontó enzim

A gyomor belső falát hámréteg borítja, melynek sejtjei termelik többek között a gyomornedvet és a benne lévő, emésztést segítő anyagokat. Ezek közül a legismertebb a sósav, melynek faladata a táplálék fehérjéinek kicsapása (denaturálása), ami után az étel könnyebben emészthetővé válik. Az erősen savas közeg elpusztítja a táplálékban lévő kórokozók nagy részét.

 

A gyomornedvben az emésztést segítő enzimek közül vannak fehérje bontó enzimek (pepszin), melyek a savas közegben aktiválódnak, hatásuk fokozódik. És vannak zsírbontó enzimek (lipáz) is, továbbá a gyomornyálkahártya termel egy „intrinsic faktor” nevű anyagot, mely szükséges a táplálékban lévő B12-vitamin felszívódásához.

 

Patkóbél: a gyomor tartalma szakaszos ürülés során a patkóbélbe kerül. Ide ürül az epehólyag tartalma és a hasnyálmirigy emésztő enzimjeit tartalmazó hasnyálmirigynedv is- tovább segítve a táplálék emésztését.

 

Máj: a tápanyagforgalom központi szerve: a cukor (pontosabban a szénhidrát)- és a zsíranyagcsere igen sok folyamata játszódik itt, továbbá igen fontos méregtelenítő szerv. A máj termeli az epét is.

 

Epe, epehólyag, közös epevezeték: a májban a májsejtek választják ki az epét, mely a kivezető csatornán keresztül az epehólyagba kerül. Az epe összetett anyag: a benne lévő epesavas sóknak a táplálékban lévő zsír emésztésében van fontos szerepe. Az epe folyamatosan termelődik és kerül be az epehólyagba, melynek átlagos térfogata 20-30 ml. Az epehólyag étkezés hatására összehúzódik és tartalma az epehólyag-vezetéken, majd a közös epevezetéken keresztül ürül a patkóbélbe. Az epehólyag összehúzódásakor a hólyag nyaka és a patkóbélbe vezető nyílást záró körkörös izomzat ellazul, biztosítva az ürülést. Ha a működésbe zavar csúszik (pl. gyulladás, kő az epehólyagban vagy a közös epevezetékben), az összehúzódó epehólyagból nem tud a bél felé akadálytalanul ürülni az epe, és epegörcs keletkezik, bizonyos esetekben akár sárgaság is felléphet.

 

Hasnyálmirigy: amint neve is mondja, mirigyes szerv, kb. 70-80 g tömegű. Feladata kettős:

1. a kb. 1-2 %-ot kitevő belső elválasztású rész sejtjei termelik az inzulint és a glukagont, melyek a szénhidrátháztartásban, végső soron a vércukorszint szabályozásában vesznek részt. A rendszer működészavarának a következménye a cukorbetegség.
2. a másik, külső elválasztású rész sejtjei nagyon fontos emésztőenzimeket termelnek, melyek a hasnyálmirigynedvbe kerülnek és a hasnyálmirigy-vezetéken keresztül a patkóbélbe ürülnek. Elengedhetetlenek a táplálék megfelelő mértékű és minőségű emésztéséhez.

Vékonybél: a tápanyag-felszívódás fő szerve. Több méter hosszú. Belső felületét- és így a felszívódás területét- a bél felé kesztyűujjszerű kitüremkedések, a bélbolyhok igen jelentősen megnövelik. A vékonybél sejtjei termelik a bélnedvet, melyek feladata a béltartalom hígítása, de termelnek emésztő enzimeket is, melyek befejezik az emésztési folyamatot és lehetővé teszik a tápanyagok felszívódását. A tápanyagok felszívódása legnagyobb részt aktív transzporttal történik: a szervezet speciális vivőanyagokat termel, ezekhez kapcsolódnak a lebontott táplálékrészek és így kerülnek felszívásra. Ez a folyamat igen energiaigényes.

 

Vastagbél: a gyomor-bélrendszer utolsó szakasza. Három alapvető működése van:

• nagy mennyiségű, kb. napi 1 l víz és elektrolit visszaszívása
• élettér biztosítása a bélbaktériumoknak, melyeknek igen fontos szerepe van az immunrendszer normális működésében, a vitamin (pl. B₁₂) termelésben, illetve a kórokozó baktériumok és vírusok elleni küzdelemben
• a meg nem emésztett és fel nem szívódott béltartalom (azaz a széklet) tárolása és rendezett, alkalomszerű kiürítése.

MAT-HU-2000209 (2020.07.29.)

Utolsó módosítás: 2020.08.04.